Projektindítás előtt számba kell vennünk, hogy kiknek szánjuk célprogramunkat?

Amikor meghatározzuk célcsoportunkat, azonnal újabb kérdések merülnek fel. Vegyük például az egyik női szervezetet, aki a család és nővédelmet tűzte ki fő célul, a megalakulása idején.
Sok programot szerveztek, s bár fiatal még a szervezet, igen lendületesen haladnak útjukon.
Egyik programjukhoz kapcsolódó előadás alkalmával egy szülő beszélgetésbe elegyedett az egyesület vezetőjével, és csak mellékesen megemlítette, hogy előre fél a gyermeke kamaszéveitől. Kérdésre elmondta, hogy a világban látott tendenciák rémítik meg, valamint a televízióból ömlő erőszak, nem beszélve a számítógépes játékok erőszakos jeleneteiről.
Eddig tartott a beszélgetés, melyet a szervezet vezetője elmesélt nekem, mert közel fél év után is ott motoszkált még a fejében az asszony arcán tükröződő valódi rémület a kétségbeejtő jövőképtől.
Ennél a pontnál álljunk meg egy pillanatra.

Pályázás során csak azokban a szervezetekben tudok hatékony munkát kifejteni, akik megosztják velem felmerült gondolataikat, rendezvényeiket értő figyelemmel kísérik végi és beszámolnak az ott elhangzottakról.
Igyekszem eleget tenni minden kérésnek, amikor ilyen rendezvényekre hívnak tanácsadónak, vagy megfigyelőnek, mert sokszor tapasztalom, hogy az igazán életképes ötletek ezeken a rendezvényeken kezdenek csírázni.
Ennél a szervezetnél a célcsoport igényeit figyelembe véve, előre gondolkodva, más résztvevők véleményét kikérve beszélgetések során, arra a következtetésre jutottam, hogy ideje fejleszteni az egyesület programkínálatát.
Felvetésemet a szervezet vezetője örömmel fogadta, mint mondta „már régen gondolkodik a témán”, mely nem más volt, mint a fenti vélt vagy valós problémákból fakadó további problémák, azaz a kábítószerek kipróbálása, a kábítószer fogyasztás elkerülésének lehetőségei.
A pályázatot a kiírás megjelenése után nem sokkal kidolgoztam és benyújtottuk.